Bírónők Egyesülete

 
1055 Budapest, Markó utca 16.

Kerekasztal beszélgetés a gyűlölet-bűncselekményekről a Human Rights First kutatóival

Egyesületünk 2010. január 18-án kötetlen megbeszélésen látta vendégül a tekintélyes emberi jogi szervezet, az Egyesült Államok-béli Human Rights First hazánkba látogató két munkatársát, Ms. Joёlle Fiss-t, a szervezet diszkriminációellenes küzdelem (Fighting Discrimination Program) elnevezésű programjának (Pennoyer Fellow) kutatóját és Mr. Paul LeGrende programigazgatót (Director). A többórás informális beszélgetésen a Bírónők Egyesületét Galajda Ágnes és Wirth Judit az Egyesület tagja képviselte. Meghívásunkra vett részt a találkozón dr. Krémer Ferenc szociológus, kutató, a Rendőrtiszti Főiskola tanára, Fleck Gábor szociológus, kutató, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa, a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom(http://www.meltosag.net/)alapítója, továbbá Nyilas Levente, a Fővárosi Bíróság és Szepesházi Péter, a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája.

Az amerikai kutatók, az un. hatecrime bűncselekmények, ezen belül a rasszista indíttatású cselekmények hazai megismerése érdekében egy hétig tartózkodtak Magyarországon, s ezen idő alatt több állami és civil szervezettel, kutatóval találkoztak a téma mind mélyebb és árnyaltabb megismerése érdekében.

1978-as alapítása óta a Human Rights First (http://www.humanrightsfirst.org) nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem a világ minden országában figyelemmel kíséri az emberi jogok helyzetének alakulását. A szervezet egyik fontos tevékenységi köre az ún. gyűlölet-bűncselekmények (hatecrime) vizsgálata, megelőzésük és megfelelő szankcionálásuk elősegítése. Az egyes emberi jogi jogsértések dokumentálása mellett megoldási javaslatokkal is élnek az adott országok állami szervei és szélesebb értelemben vett igazságszolgáltatási szervei felé.

Bár vendégeink elsődleges célja az itteni helyzet, az összefüggések megismerése volt, azonban a beszélgetés során számos érdekes és fontos tapasztalatot megosztottak velünk az amerikai gyakorlattal kapcsolatban. Joёlle Fiss előadta, hogy az általános jellegű rendőri képzés mellett az egyes ügyosztályokon, így a gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó egységnél külön speciális képzésen is részt vesznek az ott dolgozók. Paul LeGrende azt is elárulta, hogy ez a folyamat az Egyesült Államokban sem volt könnyű és gyors, számos nehézséggel kellett szembenézni. Az 1960-as évektől kezdődően azonban a gyűlölet-bűncselekmények tényleges motivációinak feltárásától vonakodó helyi rendőrségek nem megfelelő hozzáállása esetén a központi, szövetségi szervek (pl. az FBI) beavatkozását is lehetővé tette a jogalkotó a hatásköri előírások átszabásával. Fontosnak tartották a speciális oktatás és alkalmassági követelmények bevezetését és folyamatos ellenőrzését.

Galajda Ágnes kiemelte, hogy fontos elvárás lenne a kötelező, számonkérhető, specializált és élethosszig tartó képzés bevezetése a hazai bíróképzésben. Kiemelt követelményként kellene kezelni, hogy a gyűlölet-bűncselekményekkel összefüggésben eljáró hatóságok munkatársai, nemcsak bírák, hanem a rendőrök és az ügyészek is megfelelő, folyamatos, elsősorban szemléletalakító képzésben részesüljenek. Követelményként kell kezelni az előítélet-mentességet az igazságszolgáltatás és a közigazgatás más szerveinél is. Ez segítheti elő, hogy az egyes cselekmények hátterében meghúzódó összefüggések felismerésével a jelenlegi jogszabályi keretek között is hatékonyabb megoldásokat találjunk. A bírósági ítéleteknek fontos szerepe van az adott ügyek elbírálásában, mivel egyértelmű üzenetet kell a társadalom felé közvetíteni. A Bírónők Egyesülete ezen a területen szeretne segítséget nyújtani.
A megbeszélésen jelenlévők álláspontja nem volt teljesen azonos abban a kérdésben, hogy a jelenlegi jogi szabályozás elegendő-e az ilyen jellegű bűncselekmények növekedésének megállítására, illetve megakadályozására. Krémer Ferenc és Szepesházi Péter szerint nem annyira a magyarországi jogszabályokkal, sokkal inkább azok nem megfelelő, a vonatkozó jogelvektől ódzkodó alkalmazásával van probléma. A jogértelmezés un. textuális alkalmazása nem jelent hatékony segítséget a döntések során, különösen a gyűlölet bűncselekmények motivációinak feltárásában. A rendőrök, az ügyészek és a bírák a nyilvánosságtól, egyes szélsőséges politikai erőktől, esetleg feletteseiktől való alapos vagy alaptalan félelmükben, vagy pusztán a tapasztalat hiányából kerülik a gyűlölet-bűncselekmény szerinti minősítést és más összefüggések feltárása esetén ezek vizsgálatára már nem fordítanak kellő hangsúlyt, de nem is alakult ki ennek megfelelő gyakorlata.

Wirth Judit a büntető anyagi jogszabályokban is megmutatkozó hagyományos, tekintélyelvű előítéletekre hivatkozással árnyalta az előbbi következtetést, érdekes párhuzamot vont a szexuális és a gyűlölet-bűncselekmények szabályozása között. Egy adott bűncselekmény Büntető törvénykönyvben való elhelyezése már önmagában is utal annak társadalmi megítélésére. Így a szexuális bűncselekmények un. nemi erkölcs elleni bűncselekménykénti minősítése nem hangsúlyozza annak emberi jogi megközelítését. Nem tükrözi – a nemzetközi gyakorlattól eltérően – azt a tényt, hogy ebben az esetben nem erkölcsi, hanem emberi önrendelkezési jog sérelméről van szó. Paul LeGrende egyetértett vele abban, hogy tulajdonképpen a szexuális és nem alapon elkövetett bűncselekmények is gyűlölet-bűncselekmények, ám a jogi értelemben ettől eltérő amerikai kategorizálás a szigorúbb büntethetőségüket szolgálja, így ez az oka annak, hogy ezt nem emelték ki az általuk készített több ország helyzetét bemutató tanulmányban.

Nyilas Levente úgy vélte, hogy konkrét bűncselekmények elkövetése esetén rendkívül nehéz bizonyítani a rasszista motivációt, álláspontja szerint az igazságszolgáltatás egyes ügyekben jobb, másokban rosszabb teljesítményt nyújt, bármilyen általános jellegű negatív értékítélet hamis. Konkrét ügyeket említett, amelyben ezt a motivációt a nyomozás során megfelelően feltárták és bizonyították és megfelelő büntetést hozott a bíróság.
Krémer Ferenc a rendőrök és az igazságszolgáltatás más tisztségeibe jelentkezők szigorúbb szakmai és pszichológiai szűrését hangsúlyozta egy autonóm, e célra létrehozandó intézmény által, amelynek meghatározó részét képezné az előítéletek feltárása. Példaként említette a belga modellt, ahol ezt megvalósították. Fleck Gábor hangsúlyozta nemcsak az egyes kutatások szükségességét, hanem ezek folyamatos nyomon követését, az un. monitorozás módszerével. A jogalkotási kérdésként Szepesházi Péter felvetette, hogy a rasszista motiváció tekintetében akár a bizonyítási teher megfordítását (reversing of the burden of the proof) is lehetségesnek tartaná, bár ez óvatos jogalkotói meggondolást igénylő eszköznek tartotta.

Az amerikai kutatók egyetértettek abban, hogy fontos az állam elkötelezettsége az un. hate-crime motívációval elkövetett cselekmények egyértelmű elítélésében és fontos lépés, hogy ezt ne a sértetteknek kelljen nehézségek árán bizonyítani. Ezt támogatná esetleg olyan jogszabályi módosítás bevezetése, amely a felvetett bizonyítási teher megváltozásában jelenne meg.

A jövőbeni együttműködés lehetőségeként a jelenlévők felvetették amerikai szakemberek bírói oktatásba történő bevonását, az alkalmassági vizsgálatok módszereinek megismerését, illetve a gyakorlati tapasztalatoknak a megismerését.

Budapest, 2010. január 23.

Dr. Szepesházi Péter
bíró

info.HAWJ@gmail.com | bironok.egyesulete@gmail.com